MARTILAPU /TUSSILAGO FARFARA/
MARTILAPU
/TUSSILAGO FARFARA/
Fészekvirágzatúak
családja /Asteraceae/
0,1-0,3 m
magas, évelő növény. Szőrözött fészekpikkelyek, 2-3 cm nagyságú fészekvirágzat,
világossárga nyelves és csövesvirágok, a levelek megjelenése előtt virágzik. A
levélalap szív alakú, kerekded, a levélcsúcs feketés, fogazott, a színe
sötétszürke, a fonák fehéren nemezes.
Élőhelye: agyagos talajú gyomtársulások.
Virágzás: II-V.
Hatóanyagai
Cink,
C-vitamin, alkaloidok, xantofill, cseranyag, illóolaj, fitoszterin, szterén,
keserű glikozidok, galluszsav, inulin, paraffin, sztearinsav, palmitinsav,
cinksó, festékanyag, dextrin, salétromsavas sók, 8 % nyálkaanyag, flavonoidok,
triterpén származékok, pirrolizidin-alkaloidok /szenkirkin, tussilagin/,
szterol.
Elterjedési területe
Európa, Nyugat-Ázsia,
Ázsia, Észak-Afrika.
Felhasználható részei
Virág,
levél, gyökér.
Gyógyászati hatása, felhasználása
Csillapító,
nyugtató, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, vértisztító,
ingerhatást távoltartó, nyálkahártyát bevonó, irritációt csökkentő,
mirigydaganatokat oszlató.
Alkalmas
felső légúti betegségek, hurutos panaszok, torokgyulladás, gyomor-, bélfekély,
köhögés, rekedtség, asztma, tüdővész, légúti akut hurut, száj-, és
toroknyálkahártya enyhe gyulladásainak kezelésére.
Gyökereiből
köhögés elleni cukorka készül.
Levele
asztma, légzőszervi bántalmak, görcsök, hurutos betegségek, köhögés, rekedtség,
elnyálkásodás ellen hat, teában és füstölőkben használatos.
Friss
levelével és nedvével gennyes sebet,...
Vigyázat:
Magában ne alkamazzuk.
Levelét üzletből szerezzük be és élelmiszerként
lehetőleg ne fogyasszuk.
Alkaloidmentes fajtát használjunk.
Pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, melyek májkárosító,
rákkeltő hatásúak, ezért egy évben csak maximum 4-6 hétig alkalmazzuk.
Alkaloidtartalma változó, főzéskor elbomlik, vízben
nem oldódik, viszont alkoholban igen, ezért alkoholos kivonat készítésére nem
használható fel.
Várandósok, szoptató anyák számára, májgyulladás és
májelégtelenség esetén használata ellenjavallt!
Parlagfűre és egyéb fészkes virágzatú növényekre
allergiás emberek ne használják.
VÉNIC SZIL /ULMUS LAEVIS/
VÉNIC
SZIL /ULMUS LAEVIS/
Lombhullató
fa, magassága kb. 30 m, gyökkérsarjakat nevel. Koronája jellegzetesen
szabálytalan, elég terebélyes, boltozatos vagy kissé zárt, több részre
tagolódik vagy igen laza.
Ágai a
korona alsó részén viszonylag rövidek, vízszintesen elállnak, a korona középső
részén eleinte felfelé nőnek, majd meghajolnak és lefelé lógnak. Csak a korona
csúcsán nőnek sugarasan felfelé.
A kéreg
idősebb fákon szürkésbarna, széles lapokra osztott, mélyen barázdált. A
barázdák folytatódnak az alsóbb fekvésű nagyobb ágakon is. A hajtások és a
fiatal vesszők kopaszak, fénylő vörösbarnák.
A levelek
7-12 cm hosszúak, kb. 6-9 cm szélesek, tojásdad alakúak vagy kerekdedek,
hirtelen keskenyedő csúccsal. A levélváll feltűnően ferde, a szilek közt a
leginkább aszimmetrikus. A levélerek száma a rövidebb levélfélen 12-18, a
hosszabbikon 2-3-mal több,kissé ívelten helyezkednek el. A levélszél
kétszeresen fűrészes, fogai sarlósan előregörbülnek. A levelek felül élénk
sötétzöld, fonákján szürkészöld, kopasz vagy lágy, göndör szőrös. A levélnyelek
rövidek, csupán kb. 5 mm hosszúak.
A virágok
csomókban, hosszú nyélen ülnek és a szélben libegnek.
A termések
10-12 mm hosszú, szárnyas makkocskák. Éréskor lefelé csüngenek a kocsányon és a
szélben forognak a termések. A szárnyas makkocska közelebb helyezkedik el a
kocsányhoz, mint a szárny beöblösödéséhez.
Élőhelye: meleg agyagos vagy homokos
öntéstalajon, ártéri ligeterdőkben vagy elegyes erdőkben a síkságon elszórtan.
Virágzás: III.
Hatóanyagai
Cseranyag,
nyálkaanyag, keserűanyag, glikozidok.
Elterjedése: Európában mindenhol megtalálható,
de sehol sem gyakori, mindig magánosan vagy kisebb csoportokban találhatjuk
meg. Néhol fasorokba vagy utcákra telepítik.
Gyógyászati hatása, felhasználása
Kérge
nyugtató hatású....